Nordic walking edzéseinken egyre több szó esik a télről. Nem is értem, miért, hiszen még éppen csak elhagytuk a szeptembert. Igaz, ha ma bárki kinéz az ablakon, joggal hiheti, hogy pár perc múlva hóesés következik.

A mai télies hangulatban tehát úgy gondoltam, hogy a sífutásról osztok meg veletek néhány gondolatot. Bár nordic walking edző vagyok, mégis be kell valljam, hogy a sífutás a kedvenc sportágam. Talán nem sértődnek meg a nordic walking botjaim 

Sok a hasonlóság a két sport között. A sífutást is el lehet kezdeni idősebben is, különösebb tehetség sem kell ahhoz, hogy élvezhető szintre hamar eljussunk. Hatásai is sokban hasonlítanak a két sportnak: az egyensúly-érzék, a koordináció, az állóképesség és más kondicionális képességek egyaránt fejlődnek a rendszeres mozgás révén.

Van néhány dolog azonban, ami a sífutást páratlanná teszi. Ilyen, az a sokak által kevésbé respektált téneyző, hogy a sífutás hidegben, hóban, télen űzhető. Hiszen van-e annál jobb dolog, mint a tél azon tulajdonságait élvezni, amelyek a legjobban jellemzik? Persze, lehet otthon ücsörögni a fütőtt szobában, tévét nézni, rejtvényt fejteni. El lehet autókázni a számtalan plaza egyikébe, és vásárlással múlatni az időt. Sőt, fel lehet ülni a repülőre, amely elrepít a világ melegebb tájaira – ez esetben csak a visszajövetel megrázkódtatásaira kell alaposan felkészülni.

Az a természetkedvelő polgár, aki a tél igazi arcában szeretné megtalálni az örömet ,jó néhány téli szabadidős tevékenység közül válaszhat. A sífutás garantáltan az egyik legszebb és legélvezetesebb: eszétikus mozgás, amelyben a könnyű átmozgatásra és a kemény edzésre vágyók egyaránt megtalálhatják számításaikat. Egy biztos: a sífutást is megszépítő lejtők élvezetéhez előszőr meg kell küzdjünk az emelkedőkkel, itt nincs segítségünkre a lift! De a lesiklópálák nyüzsgése, tömege sincs meg, csak csendes pályák páratlan természeti környezetben, érintetlen völgyek, igazi hegyi fogadók.

Nem lehet még tudni, hogy mit hoz az idei tél. Tavaly egész jó havunk volt itthon is, a Budai-hegység népszerű turistaútvonalain cikáztak a sífutók, nap nap után egyre több ismerős arc köszönt vissza. Én nagyon bízom abban, hogy idén is lesz jó néhány havas hetünk – bár ebben biztos sok ellendrukkerem akad. De higgyétek el: tényleg nincs annál jobb, mint munka után egy havas domboldalon siklani egyet és utána hazaszaladni a jól fütött lakásba! Csodálatos érzés.