A rendszeresen végzett sportolás egészségmegőrző, sőt teljesítménynövelő hatású. Igen, gondoljunk csak arra, hogy egy kiadósabb testmozgás után mennyivel könnyebben megy a munka, még a házimunka is! Egész szervezetünk felfrissül, s ez kihat a hangulatunkra, jobb kedvünk lesz, szebbnek látjuk a világot. A sportolás nem csak önmagában jó, hanem hasznos, kihat a mindennapjainkra, sőt elengedhetetlen az egészséges élethez!

Ifjoncként a sport – csakúgy, mint az élet sok más területe magától értetődő, viszonylag bűntetlenül űzhető nagyobb mennyiségben is. A felnőttkori vagy időskori testedzéssel azonban már elővigyázatosnak kell legyünk. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy mondjunk le róla, sőt! Viszont alaposan át kell gondoljuk a sportág megválasztását, a mozgás és az edzések intenzitását, a gyakorlatokat. Az a mozgásforma, amely kedvező volt serdülőkorunkban, nem feltétlenül megfelelő felnőtt vagy idősebb éveinkben. Figyelembe kell venni életkori sajátosságainkat, terhelhetőségünket, és fokozottan kerülni kell az esetlegesen károsító, sérülést okozó, erőltetett mozgást.

Magyarországon a sporttudományban 40 évnél kezdődik az ún. felnőttkor. Szervezetünk minden szintjén regresszív folyamatok kezdenek eluralkodni. Ez a folyamat késleltethető – úgyhogy a sportolást nem abbahagyni kell, hanem tudatosan beépíteni az életünkbe. A rendszeres mozgás a négy legfontosabb egészségmegőrző faktor egyike. Fontos tudnunk, hogy mi is ez a négy:

- aktív élet, testmozgás
- kísérlet a környezeti ártalmak csökkentésére (erre van a legkevesebb ráhatásunk)
- egészséges táplálkozás
- stresszhatások csökkentése

Mostani cikkünkben csak a mozgásról ejtek szót, de később a többi tényezőre is feltétlenül vissza fogok térni.

A sport 40-en túl nem ugyanazt jelenti, mint tinédzserként. Meg kell változtatni a mozgáshoz való viszonyunkat. Ne fiatalkori eredményeinket, sebességünket tekintsük mércének, hiszen a testünk már nem ugyanaz, az összehasonlítás irreális.

Terveznünk kell, ki kell alakítsunk egy életprogramot, amelynek a mindennapi mozgás elengedhetetlen része. Inkább rövidebb időtartamban, kisebb intenzitással, de rendszeresen sportoljunk. Többet ér a napi 30-40 perces úszás, futás, nordic walking vagy kerékpározás, mint heti egy „mindent bele” sportprogram.

Kérjük ki orvosunk véleményét is, hiszen szervezetünk állapota befolyásolhatja a sportágválasztást.

A lényeg az egészségmegőrzés, a jó közérzet, az életminőség és a teljesítőképesség fenntartása. Ezeket elsősorban olyan, az állóképességet fejlesztő sportágak gyakorlásával őrizhetjük meg, mint például a kocogás, nordic walking, úszás, kerékpározás, túrázás.

A hangsúly azonban a biztonságon van, hiszen a korral szervezetünk terhelhetősége is csökken. A fent nevezett sportok közül az úszás gravitációs térben történik, így ez kíméli meg leginkább a kopásnak kitett izületeket. A második legkevésbé megterhelő a nordic walking, melyben izületeinket a botok helyes használatával tehermentesítjük. Kis és közepes intenzitással kell dolgoznunk, az izületeket kíméletesen terhelő mozgásformákkal. Fokozatosan előtérbe kerül a bemelegítés és a sportolás utáni nyújtás-lazítás jelentősége.

Sajnos, ebben az időszakban a test már nem fejleszthető olyan mértékben, mint tizenévesen, minőségi ugrás az állóképességben, az erőnlétben már nem várható. Lehetőleg ne is csúcsok felállítására törekedjünk, célunk sokkal inkább a jó közérzet megszerzése, fenntartása legyen. Rendszeres mozgással a keringési rendszer, a tüdő és az izomzat működése optimalizálható és az éveink számát is meghosszabbíthatjuk!