Ma már tudom, hogy nem egy különös hóbort, régi idők mozija, akarom mondani sétája, hanem egy robbanásszerűen terjedő tömegsport, a nordic walking születésének tanúja voltam. Hiszen ez az egészséges mozgásfajta, mely eredetileg északon, pontosabban a finn síelők edzéseként született, Skandináviából húzódott le délre, és nagyon gyorsan elterjedt. Ma már egész Európában, de a tengerentúlon is igazi konkurenciája a gyaloglásnak, a kocogásnak. Tán még a sífutásnak is, hisz eredetileg a havas vidékeken egészítette ki a téli sportokat. Szóval amolyan "öszvérmegoldás", ám annak minden pejoratív, negatív értelme nélkül.

Ugyanis nagyon jót tesz testnek és léleknek egyaránt. Átmozgatja, erősíti, edzi a szervezetet, az egész izomzatot, elsősorban a gerinc mély hátizmait, és persze a lábakat. Eközben nem terheli meg a szervezetet annyira, mint akár a sima séta, hisz a botok valamelyest biztonságot adnak, átveszik a terhet. Idősebbek azért is kedvelik, mert kényesebb egyensúlyérzetük, eséstől való - jogos - félelmük ellen is a szó szoros értelmében támaszt, biztonságot nyújt. Valamint nem ró akkora terhet a kényesebb ízületekre, így a térdre és a bokára, mint amilyen a szökdécseléssel járó futás.

Szívbetegeknek kiemelten ajánlják: egyenletes, nem nagy terhelés, jót tesz a vérkeringésnek, és csak kis mértékben emeli meg a pulzust. Fokozza az anyagcserét, a katabolizmust - elhízottaknak kifejezetten használ. Ráadásul bármikor abbahagyható, megpihenhet közben az ember. Aki kocogott, az tudja, hogy a "belső hajtóerő" nem nagyon engedi a futót megállni, amíg nem teljesíti az aznapra kijelölt penzumát. Itt engedi.

Egyébként a nordic walking ma már részese lett egy sor rehabilitációs gyógyeljárásnak, így az infarktuson és az agyvérzésen átesettek felépülését segítő gyógytornának is. Erről bárki meggyőződhet, aki ráklikkel az interneten a nordic walking címszóra: cikkek tucatjai foglalkoznak ezzel a meglepően effektív terápiás hatásával.

És hát jót tesz a léleknek is, mint egyébként minden sport, minden mozgásfajta is. A szabadban, a természetben, a hegyekben a kikapcsolódás nemcsak a testet lazítja el, hanem nyugtat, oldja a feszültséget is. Az idősek pont olyan hiúk maradnak - örök emberi tulajdonság -, mint a fiatalok. Nem szeretnek gyengének látszani. Szívesebben használnak hát síbotot, mint igazi botot.

Még a városban is. Ugyanis ott is terjed a nordic walking. Ilyenkor persze a bot hegyes végére gumiköpenyt húznak - ez mindig ajánlatos, amikor nincs hó, vagy féltjük a kocogás terepét a földbe szúrt lyukaktól.

A nordic walking üzlet is - ha nem is akkora, mint az eszközigényesebb más sportfajták, például a síelés. De azért tömegsport, s abban mindig van pénz - százezrek, talán már milliók űzik világszerte. Márpedig a botok minősége is igen változó. Nyilván a könnyű, karbonból készült, a könyököt jobban kímélő botok drágábbak, akár 50 ezer forintba vagy akár többe kerülhetnek. Vannak - szintén nem olcsó - összecsukható, tehát akár a táskában is hordozható fajtái, ám az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha az ember leküzdi a sznobériáját, bármilyen filléres síbot is megteszi.

Akárhogy is, érdemes megismerkedni, megbarátkozni Magyarországon is ezzel az új mozgásformával. Biztos vagyok benne, hogy a nordic walkingot űzők táborának remélhetőleg egyre több tagja rövid időn belül nálunk sem számít többé csodabogárnak.

Forrás: Patika Magazin