Az erdőt járva néha furcsa dolgokat látok: vannak, akik régi síbotot ragadnak, és azzal próbálnak nordic walkingra emlékeztető mozgást végezni. Láttam már kiszuperált sifutóbotot is, amely majdnem a válláig ért a gyaloglónak. Vannak olyan kirándulók, akik teleszkópos túrabottal indulnak útra, de azt nem túrabotként használják, csak maguk előtt piszkálgatják az avart.

nordic walkinghoz talán nem meglepő módon nordic walking bot szükséges. Nem azért, hogy ennek megvásárlásával is a fogyasztói társadalom malmára hajtsuk a vizet, hanem azért, mert ezeket kifejezetten erre a célra gyártották, és több funkciónak meg kell feleljenek:

• az egész testet támogatja a mozgásban,
• a koordinációs képességet fejleszti.

A modern botokat olyan anyagokból készítik, amelyeket a repülőgépgyártásnál és a Forma 1-es autóknál kísérleteztek ki. A két nagy irány: karbon-üvegszál keverék (composite) illetve aluminium.

Alapvetően két típus létezik: állítható méretű illetve fix botok. Minden bothoz speciális kézbújtató tartozik, amelyet egy ún mandzsettával rögzítenek, hogy kinyújtott kéznél a bot szabadon a levegőben lóghasson – ez segíti a vérkeringést, mert a kéz így nincs állandóan lekötve. A bot végződését szüksés szerint lehet cserélni, kemény talajon vagy betonon gumipapucsot lehet a botokra húzni.

Composite vagy alumínium?

Ha megtehetitek, akkor inkább ún. composite botot válasszatok, ezek könnyebbek és merevebbek, mint az aluminiumbotok. A composite-ban lévő anyagok jobban átveszik az ütések erejét, és így jobban kímélődik a könyök, kéz- és vállízület. Ez különösen akkor fontos, ha gyakran sétáltok aszfalton vagy nagy lendülettel, intenzitásal gyalogoltok. 

Fix állású vagy állítható bot?

A teleszkópos botok két részből állnak, amelyek egymásba csúsztathatóak, így a bot minden testmagassághoz igaazítható és persze összecsukott állapotban kisebb helyet foglal. Nagyon praktikusak az autóban, nálam például mindig van bent egy pár a csomagtartóban. Van olyan helyzet is amikor nem is jöhet más bot szóba, pl. én összecsukható botokat használtam a Caminón, és így kézipoggyászként fel tudtam vinni a repülőre. Ügyesen beállíthatóak, én pl. 220 kilométert gyalogoltam, úgy, hogy egyszer sem kellett átállítani.

Hátránya is van a teleszkópos botoknak, így például a súlya, hiszen a teleszkóp nehezíti. További hátrány, hogy az ütéseket kevésbé tompítja, mint a fix botok, és a sok használat hamarabb tönkreteheti, kevésbé tartós mint a fix. Mindezek mellett drágább is.

Így aztán nehéz egyértelmű tanáccsal szolgálni: ha sokat utaztatod a botokat járműveken, autóban, akkor érdemes megfontolni a teleszkóposat, egyébként viszont a fix állásút ajánlom. 

A megfelelő bothossz

A nordic walking viszonylag új sport, ezért még sok vita zajlik az optimális technikák körül. A botok hossza sok mindent befolyásol, szakemberek körében kisebb háborúk dúlnak a témában. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni. Sok tanácsadó csak saját tapasztalatait adja tovább, ritkán lehet tudományos megalapozottságú érvekkel találkozni. Ráadául az évek múlásával még a versenysportokban is sok a változás, pl. a sífutásnál ma már egyértelműen rövidebb botokat használnak, mint régen.

A bot hosszát a testmagasság határozza meg.  A legegyszerűbb az ún. 90 fokos szabály: fogd a kezedbe a botot, nyújtsd ki a karod. Az a jó, ha a felső és alsó karod 90 fokos szöget zár be, illetve inkább ennél kisebbet. Ráadásul mivel a fix botokat 5 cm-es méretkülönbséggel gyártják, nem biztos, hogy pont szabály szerint jön ki a számítás. Ez esetben inkább a kisebbet válaszd.

A német Nordic Walking Szövetség ajánlása szerint a méretet úgy érdemes kiszámítani, hogy a testmagasságot beszorzod 0,66-al. Pl. ha 180 cm magas vagy, úgy 0,66-al beszorozva 119 cm-es bot jönne ki. Ilyet nem gyártanak, tehát szóba jöhet a 120-as és a 115-ös. Itt már nehezebb a különbségtétel, mert még bot és bot sem egyforma különbség van, nem biztos, hogy két 120 cm-es bot egymás mellé téve ugyanolyan magasságú… Itt jön elő a 90 fokos szabály. Azt válaszd, amelyik kisebb szöget zár be.